Mi az ateizmus:
Az ateizmus az testtartás vagy meggyőződés arról, hogy nincs isten vagy legfelsőbb lény. Ez tagadja az isteni vagy természetfölötti lényekkel, vagy a létükön alapuló tanokkal kapcsolatos hit vagy hit igazságát is.
Az ateizmus etimológiája a görög ἄθεος-ból (ateista) származik, amely viszont a without előtagból áll, ami azt jelenti, hogy „nélkül”, és a θεος főnévből, ami azt jelenti, hogy „isten”. Az utótaggal képződik -ism, ami „doktrínát” vagy „irányzatot” jelent. Az ateizmus tehát az Istenbe vetett hit hiánya lenne.
Filozófiailag az ateizmus követői különféle érvekhez folyamodnak Isten létének megkérdőjelezéséhez. Egyrészt megkérdőjelezik létezésének empirikus bizonyítékait. Rámutatnak Isten mindenható és jóindulatú természetének ellentmondásaira is, mivel e szerint akkor nem szabad megengednie a gonoszság és a szenvedés létét a világban.
Az isteni kinyilatkoztatások azon érvelésén is alapulnak, amely következetlen és ellentmondásos egymásnak a különféle világvallásokban.
Az ateizmus pozícióinak sokfélesége több típus megkülönböztetését teszi lehetővé. Van erős és gyenge ateizmus, elméleti és gyakorlati ateizmus, keresztény ateizmus, sőt államilag támogatott ateizmus.
Az ateizmus legelterjedtebb szimbóluma egy stilizált "A", amelyet 2007-ben Diane Reed amerikai művész alkotott a Nemzetközi Ateista Szövetség számára. Ugyanakkor sok ateista szervezet létezik, és mindegyiknek megvan a maga szimbóluma, ezért nincs egyetemes hivatkozás.
Az ateizmus ellentéte a teizmus, amely a legfelsőbb istenbe, istenekbe vagy lényekbe vetett hit, amelyek meghaladják a földi síkot. Általában a teizmust egy bizonyos vallási tan irányítja és dogmatizálja.
Az ateizmus típusai
Az ateizmusnak különböző típusai vannak. Egyesek kategorikusan tagadják egy isten vagy isteni entitás létét; mások egyszerűen nem veszik figyelembe a befolyásukat. Az ateizmus intézményesen is gyakorolható, az állam részéről, amint alább láthatjuk.
Erős vagy pozitív ateizmus
Egyenesen tagadja bármilyen isten vagy természetfeletti entitás létezését. Az erős ateizmus szempontjából nincs olyan teremtő isten vagy istenek az ismert univerzumban, hogy az univerzum mindig is létezett; ezért nincs szüksége alkotóra létének igazolásához.
Gyenge vagy negatív ateizmus
Rugalmasabb típusú ateizmus és közelebb áll az agnoszticizmushoz, mivel nem kategorikusan tagadja az istenek létezésének lehetőségét, de egyszerűen nem hisz bennük.
Gyakorlati vagy pragmatikus ateizmus
Nem tagadja Isten létezését, de kizárja befolyását a természeti jelenségek magyarázatakor. Ezenkívül a gyakorlati ateizmus az isten létezésének megkérdőjelezésében mutatkozó érdektelenségben fejeződik ki, mivel ez az áramlat egy olyan téma, amelynek nincs jelentősége a mindennapi életben.
Elméleti ateizmus
Az érvek felvetésére szolgál, amelyek megerősítik az istenek vagy istenségek létét. Az elméleti ateizmushoz elegendő tudományos és filozófiai bizonyíték áll rendelkezésre a magasabb vagy isteni eredetű entitás nem létezésének igazolásához.
Keresztény ateizmus
A keresztény ateizmus vagy a keresztény értékek ateizmusa tagadja Isten létét, de Jézus tanítását gyakorolja. Ebben az értelemben Jézust nem isteni lényként veszik figyelembe, hanem azoknak az értékeknek a hivatkozásaként, amelyeket az embereknek a mindennapi életükben a gyakorlatban alkalmazniuk kell.
Állami ateizmus
Akkor, amikor az államok ellenzik a vallási intézményeket, vagy közvetlenül vallásellenesek. Ilyen például az Albán Népköztársaság, amelyet Enver Hoxha diktátor 1967 és 1991 között ateista államnak nyilvánított.
Lásd még: Ateista
Különbség az ateizmus és az agnoszticizmus között
Bár az agnoszticizmust gyakran az ateizmus egyik típusának tekintik, ez más álláspont az isteni létezése és természete felé. Az agnoszticizmus nem támasztja alá Isten létét, de nem is tagadja egyenesen, mivel úgy véli, hogy ez a tudás meghaladja az emberi megértést.
Az ateizmus viszont olyan álláspont, amely kategorikusan tagadja Isten, az istenek vagy bármely magasabb rendű entitás létét, amely meghaladja a szigorúan anyagi síkot.
Lásd még:
- Agnosztikus
- Vallás
- Agnoszticizmus
Az ateizmus története
Az ókori Görögországban az olyan filozófusok, mint Epicurus vagy Diagoras, akit "első ateistaként" ismernek, megpróbálták elmagyarázni a világot azzal, hogy eltávolodtak a természetfölöttitől. Ez atomizmust váltott ki, amely azt feltételezte, hogy az univerzum kis részecskékből áll, amelyeket atomoknak neveznek. Ez a látomás megszüntette az isteni beavatkozás lehetőségét a természeti jelenségekben.
A középkorban a jelenségek isteni természetével kapcsolatos kérdéseket elhallgattatta az egyház erős befolyása. Ez megváltozott a reneszánszban, mivel a reneszánsz humanizmus a vita és az elmélkedés olyan környezetét támogatta, amelynek középpontjában az ember állt, és nem az isteniség. Ez utat nyitott a világi kultúra megszilárdulásának.
A modern korban az európai kereszténység kritikája és a tudományos fejlődés az ateizmus mint fogalom megjelenését eredményezte. Azok a gondolkodók, mint Baruch Spinoza, Mattias Knutzen vagy Inmanuel Kant nyíltan megkérdőjelezték Isten létét, új, a materializmusra orientált gondolati áramokat generálva.
Ezeknek az áramlatoknak a 19. és a 20. században lenne apogijuk, és közülük kiemelkedett a marxista elmélet, amely a vallást az elit találmányának tekinti a munkásosztály elnyomására.
