A római jog azok a jogi normák és törvények, amelyeket Róma alapításától (Kr. E. 753.) egészen Kr. U. 6. század közepéig alkalmaztak az állampolgárokra, amikor I. Justinianus császár az összes korábbi jogi összeállítást egyetlen jogrendszerbe gyűjtötte, Corpus Juris Civilis.
A római jogot két típusra osztották:
- Magánjog: az üzleti tranzakciókat szabályozó törvények.
- Közjog: az állampolgárok védelme érdekében létrehozott összes törvényre utal.
Római jog (a Corpus Juris Civilis) a történelem legrelevánsabb jogi szövegévé vált, és az egész világon a jogrendszerek létrehozásának alapjául szolgált. Ezenkívül referenciapont volt a jogi tudományok fejlődéséhez.
A római jog 6 jellemzője
A római jognak számos sajátossága van, amelyek meghatározzák azt az idő múlásán túl, és amelyek a pilléreivé váltak, amelyek támogatják működését.
1. Három alapvető előírása van
A római jognak három alapelve van, amelyeket Domicio Ulpiano jogász (Alexander Severus (222–235) császár mandátuma alatt praetori tanácsadó fogalmazott meg):
- Először: élj őszintén (Őszintén fogok élni): a becsületes és átlátható közélet vezetéséről van szó, mert ennek az ellenkezője a törvények megsértését és ezért szankciók alá vonását jelenti.
- Másodszor: ne árts senkinek (Alterum non laedere): ha harmadik személyeknek okoznak kárt, akkor a törvény alkalmazásával kötelező valamilyen módon helyreállítani a testi, anyagi vagy erkölcsi sérülést.
- Harmadik: mindegyiknek adja meg a sajátját (Suum cuique tribuiere): ha a megállapodások teljesülnek, akkor mindenki megkapja azt, ami neki megegyezik. A megállapodás megsértése egyenlőtlenséget jelent az egyik fél számára, ezért igazságszolgáltatásra van szükség.
2. Hagyományőrző
Noha a törvény végrehajtásának módja megváltozott, az intézmények és az alaptörvények fennmaradtak, vagy mindenesetre egy része megmaradt. A római jog fejlődhetett, de a jogi alkotás az azt megelőző hagyományokhoz kötődött.
3. Ez formális
A jogi aktus merevségére utal. Ez olyan modellek vagy képletek létrehozásában nyilvánul meg, amelyek különböző esetekben alkalmazhatók, elkerülve a törvény diszkrecionális értelmezését.
A formalizmus az igazságszolgáltatás körüli ünnepélyességben is kifejeződik.
4. Reális
Amikor az írott törvények nem szolgáltak egy eset megoldására, a hagyomány által elmondottakhoz folyamodtak (mores maiorum), hogy a törvényt a pillanat valóságához igazítsák.
5. individualista
Hivatkozik a jogi About-Meaning.com szétválasztására alkalmazási területtől függően, amely esetében egyértelműen megkülönböztették a társadalmi, erkölcsi és jogi területeket.
6. Ez egyszerű
A törvény alkalmazásának és a jelenlegi esetek megoldásának egyszerűségére vagy természetességére utal, a törvény múltbeli alkalmazásának alapján.
Melyek a római jog forrásai?
A "jogforrások" a jogi ismeretek eredetére utalnak. A római jogban három kategóriába sorolhatók:
Szokások és hagyomány (mores maiorum)
Ezek mind azok a szokások, amelyek a római alapítóktól a következő generációkhoz kerültek át a szóbeli hagyományok révén, ezért ezekről a normákról nincs írásos feljegyzés.
Ez a pontatlanság eredtette a 12 táblázat törvényét, egy sor írott normát, amelyeket nyilvánosan tártak fel, hogy bárki értelmezhesse őket.
Justinianus források
Ezek mind az I. Justinianus császár által a Corpus Juris Civilis, és négy nagy műre oszlik:
- Codex Vetus: a császári alkotmányok összeállítása.
- megemészteni: a még érvényben lévő és a gyakorlatba átültethető tanok listája.
- Codex repetitae praelectionis: a Codex Vetus felülvizsgálata.
- Novellae alkotmányok: kisebb rendeletekből összeállítva, több mint 100 regényben rendezve.
Rendkívüli források
Ahogy a neve is jelzi, ezek mind jogi szövegek vagy anyagok, amelyek nem szerepelnek a Justinianus-kódexben, például:
- Felelős: a jogász Emilio Papiniano munkája, amelyben a valós jogi eseteket kommentálja.
- Intézmények: Gayo jogtudós munkája, amelyben a római rendszer joggyakorlatát állítja össze.
- Sententiarium libri V ad filium: Julio Pablo római jogász összeállítása.
- Az Ars nyelvtan melléklete: valójában egy Dositeo fordító nyelvtani füzete, amelynek függelékében egy jogi munka kivonata található.
- Tituli ex corpore Ulpiani: ismeretlen szerző jogi szövegének töredékei.
- Scholia Sinaītica: görög nyelvre lefordított római jogi szöveg töredékei.
- Vatikáni töredék: a Vatikánban felfedezett római jogi művek darabjai.
- Collatio legum Mosaicarum et Romanorum: összehasonlítás a római törvényekkel és Mózes törvényeivel.
- Szír-római könyv: a keleti birodalom egy részén használt római törvények összeállítása.
- Régészeti vagy jogi anyag: táblázatok, papiruszok vagy jogi aktusokat rögzítő dokumentumok.
Törvényen kívüli források
Utal a római jogi gyakorlatokról szóló írásos feljegyzésekre, például a következők vallomására:
- ókori történészek,
- írók,
- filozófusok,
- hangszórók és
- minden olyan munka, amely jogi ismeretek forrásának tekinthető.
Jogon kívüli forrás példája a mű Augusta története, a Kr. u. 117–284 között uralkodó római császárok életének és munkásságának összeállítása. Ezt a művet legalább 6 történész írta különböző időpontokban.
Ha szeretne elmélyülni ebben a témában, olvassa el a Jogforrások című cikket.
Melyek a római jog korszakai?
A törvények értelmezésének és az igazságszolgáltatásnak a módja szerint a római jog 3 periódusát határozzák meg:
Archaikus időszak (Kr. E. 754 - Kr. E. 450)
Ez az a szakasz felel meg Róma megalapításának, amikor a törvények szóbeli szokások és hagyományok voltak, az úgynevezett "ősök szokásai" (mores maiorum).
Ezeket az íratlan törvényeket a pápák igazgatták, és a római polgárok öt alapvető jogát vették fontolóra:
- A polgári házassághoz való jog (Ius connubii).
- Szavazati jog (Ius suffragii).
- Kereskedelemhez való jog (Ius commercialii).
- Közhivatal betöltésének joga (Ius honorum).
A 12 táblázat törvénye
Ugyanebben az időszakban szükségessé vált olyan írott törvények létrehozása, amelyek a A 12 táblázat törvénye, amely a rómaiak első jogi szövegévé vált.
A 12 táblázat törvénye nevét annak a fa- és bronztáblának köszönheti, ahol írták. A nyilvánosság elé tárták, hogy elkerüljék a törvény szubjektív értelmezését.
Emiatt a 12 táblázatot római egyenlőségi törvénynek is nevezték, és ez volt a rómaiak első írásos jogrendje.
Preklasszikus időszak (Kr. E. 450 - Kr. E. 130)
Ebben a szakaszban az igazságszolgáltatás már nem csak a pápáknak felel meg, hanem a praetornak, a konzul utáni leghitelesebb személyiségnek, az akkori legfontosabb bírónak.
A praetorok jogi nyilatkozataikat az úgynevezett ediktumokban tették közzé. A rendeleteket maga a praetor vagy az utódja szerkeszthette, törölhette vagy bővíthette.
A Ius civile és a Ius gentium
Rómában két praetor élt: az egyik a római polgárok ügyeit intézte, a másik pedig a zarándokokat (akik nem Róma polgárai voltak).
A legtöbb jogi kérdés zarándokokat érintett, ezért törvényre volt szükség, amely magában foglalta a zarándokokat és a római polgárokat is. Így keletkezett a nemzetek törvénye (Ius gentium), a római állampolgárok törvényének kiegészítése (Ius civile).
A bíró figurájának megalkotása
Ebben az időszakban azokat, akik a jog tanulmányozásának szentelték magukat, "jogtudósoknak" ismerik el, és társadalmilag elismert ismeretekkel rendelkeznek. A jogtudósok nem értelmezik és nem alkalmazzák a törvényt, csak tanulmányozzák és továbbadják tudásukat tanítványaiknak.
Érdekes lehet a Jogtudomány olvasása.
Klasszikus korszak (Kr. E. 130 - Kr. U. 230)
Ezt a szakaszt a Form Process Law (Lex Aeubutias), egy új képletalapú jogrendszer.
A képlet lényeges részei a következők voltak:
- Designatio: bíró kinevezése.
- Demonstráció: tények bemutatása a történeten keresztül.
- próbálom: a felperes (az igazságosságot követelő személy) kifejezi, mit kíván elérni.
- Condemnatio: a megpróbáltam, a bíró eldönti vagy felmenti.
A Form Process Law célja az igazságszolgáltatás rendszerezése volt, hogy csökkentse a tisztességtelen értelmezés lehetőségeit.
Az ügyvéd alakjának megalkotása
Rómában a tartományi kormányzók megalkothatták saját törvényeiket. Az idő múlásával a helyzet kaotikussá vált, mivel voltak olyan törvények, amelyek ellentmondottak egymásnak. A helyzet ellensúlyozására létrejött a jogász alakja, amelynek feladata a törvények olyan rendszerezése és egyszerűsítése volt, hogy a jövőbeni esetekben általános módon alkalmazhatók legyenek.
Postklassikus időszak (Kr. U. 230 - 527)
Ezt a korszakot a császár abszolút irányítása jellemzi a hatalom minden területén, beleértve a törvényeket is. Ez a jogtudomány láthatatlanságává vált, mivel az igazságosság alkalmazását a hatalomtól hajtották végre, az ezzel járó egyenlőtlenségekkel.
Birodalmi alkotmányok
A császárok az úgynevezett birodalmi alkotmányokon keresztül diktálták a törvényeket, amelyeket négyféleképpen lehetett kihirdetni:
- Rendelet: általános kérdések szabályai, amelyek később elérik a törvények rangját.
- Parancsolt: a császár utasításai a kormányzókhoz.
- rendelet: a császár által a tárgyalás végén kiadott ítéletek.
- Rendelet: A császár válaszai a joggal kapcsolatos kérdésekre.
A római jog jelentősége ma
Manapság a római jog kötelező tananyag a legtöbb nyugati jogi iskolában. A római jog rendezett jogrendszert hozott létre, és olyan alapvető fogalmakat biztosított a jelenlegi jogszabályokban, mint például:
- Jogász vagy ügyvéd (iuris consultus): jogi szakértőre utal. Lehet akadémikus, ügyvéd vagy bíró, attól az országtól függően, ahol a kifejezést használják.
- Őrizet (szülői hatóság): az apa hatalma a kiskorú gyermekek felett. Néhány jelenlegi jogszabályban az anya is szerepel.
- Bíró (praetor): a római igazságszolgáltatást végző ősi praetorokra utalt. Most az igazságszolgáltatás állami tisztviselőire utalnak.
- Szenátus (senatus): A tanácskozásért és a jogalkotási döntéshozatalért felelős intézmény volt. Jelenleg a Szenátust Szenátorok Kamarájának, Országgyűlésnek vagy Kongresszusnak is hívják.
A római jog öröksége a mai jogalkotásban három fő jogrendszerben látható:
Kontinentális törvény
Ezek az európai országokban vagy az általuk gyarmatosított területeken alkalmazott törvények. A kontinentális jognak erős alapja van a római jogban, normáit a törvénykönyvek rendszerezik és a bíróságok alkalmazzák.
Közös törvény vagy angolszász törvény
Ez volt a jogrendszer, amelyet a középkori Angliában hoztak létre a római jog által hagyott hozzájárulásokból.
Manapság a köztörvény az angolszász országokban és Hongkongban alkalmazzák, az angol gyarmatosítás időszakában megmaradt brit örökség részeként.
Az angolszász jogban a törvényt bírósági határozatok fejezik ki, amelyeket kétértelműség esetén a bíróságoknak tisztázniuk kell.
Egyházjog
A 11. század folyamán a katolikus egyház nagy átalakulásokon ment keresztül a gregorián reform során, amelyet Gergely pápa támogatott VII. Ezek az átszervezések magukban foglalták a jogrendszerét, amelyet a római jog felhasználásával hoztak létre elméleti alapként és amely a mai napig tart.
A kánonjog törvényeit egy állandó pápai bizottság értelmezi, ezt az alakot XV. Benedek hozta létre 1917-ben.
Lásd még a jog általános elveit
