Mi a homiletika:
A hitszónoklattan, a teológiában az diszkurzív műfaj, amelyen keresztül vallási prédikációt folytatnak. Mint ilyen, a homiletika egyúttal kijelöli az igehirdetés művészetét és a tanulmányáért felelős tudományágat.
A szó mint ilyen, a görögből származik homiletikos, ami „értekezletet”, „beszélgetést” jelent.
Ebben az értelemben a homiletika olyan disszertáció, amelyen keresztül a retorika általános alapelveit alkalmazva elmagyarázzák, vallási tan határozott, főleg a keresztény.
Szerint a Biblia, az igehirdetés vagy a homiletikus prédikáció volt a Krisztus által használt fő formája a hit közléséhez földi szolgálata során, amelyet az apostolok követnek, hogy továbbítsák másoknak a vallás általános elveit.
A homiletikának két alapvető típusa van, szándékától függően. Az egyik oldalon a minisztérium, ami a hívőknek szól, másrészt pedig a magiszterium, amely Krisztus hitében szólítja meg a nem hívőket.
Mint tanulmányi tudományág, a homiletika a prédikáció helyes prédikálásának összetételével, felépítésével és megfelelő tartalmával foglalkozik. Három elem önmagában kiemelkedik összetételével: a téma, a szerkezet és a stílus megválasztása. A témákA katolikus tanban általában hittel és szokásokkal foglalkoznak; a klasszikus szerkezetmásrészt régebben egy szövegrész olvasása volt annak értelmezése és magyarázata érdekében tana szerint; és a stílus hogy szimulált párbeszéd lehet egy képzeletbeli alany között, vita módjára.
A homiletika célja, hogy a papoknak diszkurzív eszközöket kínáljon a keresztény dogma és az erkölcs hatékonyabb továbbítására a szó révén.
Katolikus homiletika
A katolicizmus számára a homiletika fő beszéde a szentbeszéd, amely egy ünnepi prédikáció, amely a misével együtt egy egészet alkot. Mint ilyen, csak a pap jogosult tanítani, mivel a homiletika része a tanulmányainak.
Evangélikus homiletika
Az evangélikus homiletikát az jellemzi, hogy nagyobb szabadsága van az igehirdetésben, mint a katolikus homiletikának. Bemutathatja mind a lelkész, mind a gyülekezet bármely más tagja. Ebben az értelemben, a katolikusól eltérően, nem igényel ordinációt. Ezenkívül számos modern formátumot képes befogadni, például előadásokat, előadásokat vagy szimpóziumokat.
