Mi az antropocentrizmus:
Az antropocentrizmus a a reneszánszból eredő filozófiai áramlat, amely szerint az ember minden dolog mércéje és az univerzum középpontja. A szó a latin kifejezésből keletkezik antropó, ami ’embert’ és az utótagot jelenti ism, ami „mozgást” jelent.
Ez a gondolatfolyam más néven antropocentrikus humanizmus és közvetlen előzményei vannak a késő középkor teológiai humanizmusában, amely az embert isteni teremtésként értékelte át. Az idő múlásával ez a megközelítés az ember megbecsüléséhez vezetett magában, amely átalakulás a görög-latin klasszikusok hatása alatt következett be.
Az antropocentrizmus posztulátumainak egy része olyan történelmi átalakulásokhoz kapcsolódik, mint például:
- a tudás és a társadalom szekularizálása;
- sok szöveg fordítása latinul, arabul és görögül vulgáris nyelvekre;
- az egyetemek fénykora (a középkorban jelent meg);
- az ember egészének megértése (öröm, méltóság és szabadság);
- - az ember átértékelése a klasszikus ókor tanulmányozása révén, és -
- fogalmának megjelenése művészeti autonómia.
Az antropocentrikus filozófia összefüggésében a úriember, azzal jellemezve, hogy a sok és tanult ember mintaképe, aki a tudás különböző területeit (bölcsészettudományok, tudományok stb.) kezeli, és amelyet az ilyen ismeretek kiállítása különböztet meg.
Az antropocentrizmus tehát egy olyan gondolati paradigmává válik, amely lehetővé teszi az utat a modernitás vagy modern korszak, mindezekkel együtt, különös tekintettel a tanulmányok és kutatások fokozatos szabadságára, amely lehetővé tette a tudomány fejlődését.
Az antropocentrizmus legreprezentatívabb szerzői közül megemlíthetjük a rotterdami Erasmust, amely híres arról, hogy megírta Az őrület dicséretében, és Michelle de Montaige, az esszé műfajának megalkotásáról ismert francia író.
Lásd még:
- Modernség.
- Reneszánsz.
- Humanizmus.
