Mi az anyag megőrzésének törvénye?
Az anyag megőrzésének törvénye az, amely fenntartja, hogy zárt rendszeren belül a kémiai reakcióban részt vevő anyagmennyiség állandó.
A zárt rendszert olyan környezetként értjük, amely kívülről izolálja a reakcióban részt vevő komponenseket, például egy lezárt edényt.
Ha az átalakítást fizikai folyamat útján hajtják végre, akkor a tömegekben nem figyelhető meg változás.
Más szavakkal, ha megtöltünk egy edényt vízzel és lefagyasztjuk, akkor a víz mennyisége nem növekszik vagy csökken, csak folyadékot szilárdvá változtat.
A folyamat nem változtatja meg a reakcióban részt vevő elemek tömegét, csak új szervezetet okoz a felépítésében. Ugyanannyi anyagunk lesz a reakció elején és végén.
Az a kijelentés, amely a legjobban leírja a törvény által feltételezetteket:
"A természetben semmi nem jön létre vagy semmisül meg, minden átalakul" (A. Lavoisier, 1785)
Az anyag megőrzésének törvényét a 18. században dolgozták ki két tudós, Mihail Lomonoszov és Antoine Lavoisier jóvoltából, akik párhuzamosan hasonló következtetésekre jutottak.
Napjaink számos ténye bizonyítja, mi tartja fenn a kémia ezen alapelvét.
Példák az anyag megőrzésének törvényére
Íme néhány helyzet, amely megerősíti ezt a törvényt:
A gyümölcs bomlása
Figyelemre méltó az élelmiszer leromlásának csökkenése. Ez az anyag gázokká alakul, amelyek a környezetbe kerülnek.
Olvadj jeget
Ha egy poharat jéggel hagyunk szobahőmérsékleten, a jég megolvad. A tartályban maradt anyagmennyiség megegyezik, csak az állapota változik.
Vizet forralni
A víz forrása is példaként szolgál, mivel amikor forr, a vizet elfogyasztják és gőzzé alakítják, amely a környezetben marad.
Rozsdás tárgyak
A fémes tárgyak, általában vas, az oxigénnek való kitettség miatt rozsdásodnak. Az oxigén reagál a fémmel, oxidréteget képezve a felületén.
Vegyületképzés
A víz képződésénél két hidrogénmolekula (2H2) oxigénmolekulával (O2), amely két vízmolekulát eredményez (2H2VAGY). Amint a képen látjuk, a reagensek és a termékek közötti összes atomszám nem változik, a reakció mindkét oldalán négy hidrogénatom és két oxigénatom található.
Az anyag megőrzésének törvényének felfedezése
Ennek a törvénynek a felfedezésére a 18. században kerül sor, mivel a tudományos közösség aggódik az anyagok elvesztése miatt bizonyos folyamatokban, például az égés során.
1748-ban Mihail Lomonoszov, a különféle művészetek és tudományok kiemelkedő tudósa, megfogalmazta ezt a törvényt.
"Kémiai reakció során az anyag konzerválódik, a kezdeti tömeg megegyezik a keletkező tömeggel" (M. Lomonoszov, 1748)
Évekkel később, 1785-ben, Antoine Lavoisier francia ügyvéd, közgazdász és tudós új nüanszokkal egészítette ki a törvényt.
"A kémiai reakcióban résztvevő elemek mindegyike megőrzi saját tömegét a reakció után" (A. Lavoisier, 1785)
Ezért az anyag megőrzésének törvénye Lomonoszov-Lavoisier törvény néven is ismert.
Mindkét tudós először alkalmazott módszereket a pontos méréshez és méréshez, ami a kémia számára fontos előrelépés volt, és hozzájárult annak alapvető törvényeinek felfedezéséhez.
