Mi a humanista paradigma:
A humanista paradigma olyan áramlat, amely hangsúlyozza az emberek jelentőségét, értékét és méltóságát tevékenységük, szabadságuk és autonómiájuk fokozása érdekében.
A humanista paradigma új iskolaként jelenik meg, amely megköveteli az oktatás terén a szerepek megváltoztatását, hogy a gyermek szabadon alkothasson affektív tanulást.
A pszichopedagógiában a humanisták elősegítik a rugalmas és nyílt oktatást, ahol a pszichológiától származó tapasztalatokat és klinikai munkát extrapolálják az oktatási területre. Ebben az értelemben úgy tekintik, hogy az oktatási folyamatok céljai terápiásak, ezért az oktatás önmagában terápiás tevékenység.
Ez a paradigma veszi fel az egzisztencializmus felfogásait, ahol a személyiség az ember saját választási ágensként történő választása révén alakul ki.
Viszont a humanista paradigma a fenomenológián is alapul, hangsúlyozva azt a szerepet, amelyet az emberi tudat tapasztalati valóságában játszik belső vagy külső észlelésből, amelyek mind szubjektív események.
A humanista paradigma előfutárai, különösen a pszichológia területén, három alapvető szempontot határoznak meg az elmélet megértése szempontjából: a személyiség, a terápiás kapcsolat és az értelmes tanulás.
Abraham Maslow amerikai pszichológus a terapeuta-beteg vagy a tanár-hallgató közötti terápiás kapcsolatot úgy határozza meg, mint a tanuláshoz és a változáshoz vezető motivációs kapcsolatot, amely az önmegvalósításra való hajlamból fakad.
Maslow terápiás kapcsolata elmélyül az emberi motiváció modelljében, amelyet Maslow piramisának nevezünk, amelynek csúcsa az önmegvalósítás.
Másrészt az értelmes tanulást Carl Rogers pszichológus 1961-es pszichoterápiás elmélete határozza meg, ahol megerősíti, hogy a részvétel a leghatékonyabb tanulási módszer, ezért az egyén társadalmi kontextusát kell figyelembe venni.
A humanista paradigma jellemzői
A humanista paradigmát az jellemzi, hogy az oktatás területén egészséges, szabad és autonóm ember képzésére alkalmazzák.
A humanisták úgy vélik, hogy az oktatási döntések alapjának meg kell felelnie az egyén szükségleteinek. Annyi értéket adnak a személyes ismereteknek, mint a közismeretek.
Viszont figyelembe veszik az egyes személyek fejlődését, de tiszteletben tartják a többi egyén fejlődését ebben a folyamatban. A humanisztikus paradigma által javasolt oktatási programnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy minden érintett személy számára fontosságát és értékét érezze.
A humanisták a tanárt egy másik egyénnek tekintik, ezért hozzáállásának nem irányadónak, hanem könnyítőnek kell lennie. A humanista paradigma a 15. században született humanizmus előírásait követi.
Humanista paradigma az oktatásban
Az oktatásban a humanista paradigma a pedagógiát olyan terápiás tevékenységként ismeri el, amelynek során az egyén egészséges emberré válik.
A humanisták úgy gondolják, hogy az ember akkor egészséges, ha a valóságot felülmúlja; fenntartja növekvő elfogadottságát önmagában, másaiban és a természetben képes a problémák megfelelő kezelésére; Önálló, független és spontán, és hajlandó megtapasztalni azokat a változásokat és következményeket, amelyeket az élet jelent számára.
Carl Rogers (1902-1987) amerikai pszichológus jelentős tanulásnak tartja azt, amely figyelembe veszi az egyén affektív és kognitív tényezőit, amely a tapasztalati vagy részvételi tanulás révén személyes elkötelezettséget teremt.
Ebben az értelemben a humanisztikus pszichopedagógia azt sugallja, hogy a hallgató felelősségét és elkötelezettségét fel kell emelni például kutatási munkával, projektfejlesztéssel és társképzéssel. Ezenkívül hangsúlyozza az önértékelés szükségességét a valós és értelmes elkötelezettség érdekében.
A tanítási technikáknak és módszereknek a valósnak vélt problémák felépítésén, a különbözõ erõforrások arányán, a csoportos tapasztalatokon és a tananyagokon kell alapulniuk, a valódi felelõsség megkötésére szolgáló szerzõdések felhasználásával és a csapatmunkával.
Radikális humanista paradigma
A társadalomtudományokban és a szociológiában a radikális humanista paradigma a politikát mutatja be a személyes problémák okaként. A radikális humanisták vagy lelkiismeretek célja, hogy a társadalom leigázott csoportjai megismerjék és megértsék a problémát, és hogy az önsegítő csoportok népszerűsítésével átvegyék őket a szolgáltatások irányításába.
