Mi a barokk irodalom:
A barokk irodalom a irodalmi stílusú vers, próza, elbeszélés és színház, amelyben van figyelemre méltó módon használja a dísznyelvet képek, helyzetek és érzések leírása szövegekben.
A barokk irodalom a VXII. Század folyamán fejlődött ki Európában és Latin-Amerikában, és a reneszánsz irodalom ellentéte, mindkét irodalmi stílus az aranykor része volt, amikor az irodalmi alkotás gyümölcsöző volt, különösen Spanyolországban.
A barokk stílust azonban más művészi kifejezések is tükrözték, például festészet, szobrászat, építészet és zene. Mindezen művészeti ágakban, valamint az irodalomban a barokk kiemelkedik az ornamentikai erőforrások túlzott felhasználása miatt, minden műalkotást eltúlzottan és extravagáns módon túlterhel.
A barokk művészi mozgalomra az a szabadság jellemző, hogy az irodalmi és művészeti erőforrásokat összetett módon eltorzítja, újrateremti és leleplezi. Emiatt ellenzi a reneszánszot, amely a klasszikus kultúra megújításaként jelent meg, de amelyet később a barokk stílus ellenzett.
Lásd még: Barokk.
A barokk irodalom olyan témákra összpontosít, mint a csalódás, a hazugság, a pesszimizmus, az elmúlékony, a küzdelem, az érzések, amelyeket az egyének egész életen át tapasztalnak.
De a tematikus pesszimizmuson túl ezeket az érzéseket és képeket az irodalmi alakok gazdag és eltúlzott használatával írták le, amelyek viszont hivalkodóak.
Spanyol barokk irodalom
A spanyol barokk irodalom a legkiemelkedőbb, mivel egybeesik a társadalmat általában érintő különböző politikai, társadalmi és gazdasági helyzetekkel.
Ennek eredményeként a spanyol barokk irodalom magában foglalja és eltúlozza a pesszimizmus és a kiábrándulás mindkét témáját, valamint a társadalmi egyenlőtlenséget, a nyomorúságokat, a csapásokat, a nagyságérzetet, a szeretetet, a vallást stb.
Barokk költészet
Hasonlóképpen volt egy fontos költői produkció is, amely ugyanolyan túlterhelt és túlzott volt a mesterkéltséggel. A barokk költészetben azonban két stiláris áramlat alakult ki: Conceptismo (Francisco Quevedo volt a fő kitevője) és Culteranismo (Luis de Góngora műveiben kiállítva).
Barokk próza
A barokk próza a legnagyobb csúcsot Miguel de Cervantes műveivel és a pikareszk regénnyel érte el. A barokk narratíva további fontos szerzői többek között Baltasar Gracián, Francisco Quevedo, Lope de Vega.
Barokk színház
A barokk színházat vígjátékok vagy a bibliai történetek ábrázolása jellemzi. A vígjátékok a maguk részéről összefonják a tragikust a képregénnyel. Fő képviselői Pedro Calderón de la Barca, Lope de Vega és Tirso de Molina voltak.
A barokk irodalom jellemzői
A barokk irodalom főbb jellemzői közül a következők említhetők:
- A leleplezett témák a tizenhetedik század legkiemelkedőbb eseményeit tükrözik, mint például az éhség, a pestis, a lelkiség, a szeretet, a halál, a pesszimizmus, az elvarázsolás. Ezen témák közül több vígjátékon keresztül képviseltette magát.
- A barokk irodalom a reneszánsz irodalommal ellentétben született.
- Az irodalmi források túlzott felhasználása és túltöltése ezért nagyobb bonyolultságot biztosít tartalmának értelmezésében.
- A nyelv a Conceptismo és a Culteranismo kifejezések beépítésével gazdagodott.
- A szarkazmus és az irónia a csalódás és a melankólia érzésének kezelésére szolgál.
