Mi a bűn, azt mondják, de a bűnös nem:
A "mondják a bűnt mondják, de nem a bűnös" közkedvelt mondás akkor érvényes, ha az a személy, aki valamilyen kompromittáló epizódot, azaz rossz cselekedetet mesél el, de nem akarja, vagy nem érdekli annak elkövetését, aki elkövette.
Ebben az esetben a mondás a diszkréció és az etika értékét idézi az információk kezelésében, ehhez pedig a katolikus vallomás képét használja fel, amelyben a papoknak kifejezetten tilos tájékoztatniuk a bűneiket megvallókat. Ugyanez az elv vonatkozik olyan szakmákra is, mint a pszichológia, az orvostudomány és a jog.
Azok az okok, amelyek miatt nem tettek jelentést a szabálytalanságot vagy a kompromisszumot elkövető személyről, esetenként eltérőek lehetnek. Bármely forgatókönyv szerint nyilvánvaló, hogy az a személy, aki erre a mondásra hivatkozik, inkább a körültekintést és a megfontoltságot részesíti előnyben, mivel tudja, hogy a tettes leleplezése nem fontos, és kellemetlen következményekkel is járhat.
Ilyen módon feltételezzük, hogy az a személy, aki elmondja a negatív eseményt, kiteszi azt, hogy kivonjon belőle néhány tanulságot vagy értékes információt a hallgató számára, ezért a felelős személy neve nem releváns. Így az elbeszélő gondoskodik arról, hogy ne fecsegjen, és csak azt tárja fel, aminek van értelme a beszélgetés keretében.
Számos mondás vonzza a körültekintés és a mérlegelés szükségességét, bár különböző szempontokból. Közülük hivatkozhatunk "Zárt szájjal egyetlen legy sem lép be" -re.
- Bűn.
- Aki mentegeti magát, azzal vádolja magát.
- A szakmai etika gyakorlati példái.
