A színdarab egy valós vagy kitalált eseményeken alapuló történet színpadi előadása. Az első darabokat az ókori Görögországban készítették, és olyan sajátos jellemzőkkel találkoztak, mint az idő és a tér egysége, vagyis a jelenetben bemutatott összes cselekvés ugyanazon a helyen és ugyanabban az idősorozatban történt. Bár ez a koncepció az idők folyamán változó volt, a színdaraboknak még mindig számos sajátos jellemzőjük van. Lássunk néhányat.
A negyedik fal elve
Általánosságban elmondható, hogy a játékokat a negyedik fal elve szabályozza. Ez egy képzeletbeli fal választja el a jelenetet a közönségtől. A szereplők (színészek) úgy viselkednek, mintha a közönség nincs jelen, és minden valóság arra korlátozódik, ami a jelenetben történik.
A negyedik fal elve különösen jellemző a modern színházra, és kiterjesztve a szépirodalmi filmekben és a televízióban is érvényes. A színház bizonyos irányzatai vagy mozgalmai azonban szándékosan törik meg ezt az elvet. Ez számos módon megvalósítható. Például a nyilvánossággal való beszéd / interakció, vagy a színpadi reprezentáció mechanizmusainak bemutatása, amelyek általában rejtve maradnak.
Szándékos cél
Minden darab műfajának megfelelően megfontolt célt követ, amelyet a drámaíró korábban felfogott.
A vígjátékok célja általában a társadalomkritika, a kollektív kellemetlenségek felszabadítása vagy a szórakoztatás, olyan erőforrások révén, mint a paródia, a félreértés ellenérték, ami azt jelenti, hogy „helyettesítsen valamit mással”) stb.
A tragédia a maga részéről a közönség katarzisát, vagyis könnyekkel vagy szánalommal történő megtisztulást keresi.
A dráma, amelyben a komikus elemek kombinálhatók tragikus elemekkel, általában kritikus reflexiót keres a megvitatott kérdésekről.
Interdiszciplináris jelleg
A darabok interdiszciplináris jellegűek. Benne irodalmi, drámai, zenei és plasztikai elemek egyesülnek.
Drámai szöveg alapján történő ábrázolás
A darabok kiindulópontja egy nyelvi elem: a drámai szöveg. Ez a szöveg megkapja a forgatókönyv vagy a színházi librettó nevét is, és azt hívják, aki írja drámaíró. A drámai szöveg formai és cselekménybeli sajátosságokat követ.
Drámai szöveg elemei
A drámai szöveg karakterekből, kommentárokból, párbeszédekből vagy monológokból áll.
Karakterek
Karakterek alatt azokat az animációs lényeket értjük, amelyek a játékban képviseltetik magukat, akik párbeszédek és cselekedetek útján avatkoznak be a játékba. Színházi szövegben, a cselekmény megkezdése előtt, a dramaturg bemutatja az összes érintett szereplő listáját.
Megjegyzések
A kommentárok olyan jelzések, utasítások és javaslatok, amelyeket a dramaturg a színházi szövegbe ír, jelezve, hogy a darabot hogyan kell ábrázolni. Az ilyen kommentárok információt nyújtanak az ábrázolás helyéről és idejéről, a szereplők alapvető cselekedeteiről, és egyes esetekben a gesztusok elemeiről.
Párbeszédek vagy monológok
A színházban a cselekmény a parlamentek révén épül fel a szereplők között, legyen szó párbeszédről vagy monológról. Ennek oka, hogy a színházban főszabály szerint nincs elbeszélő.
Előfordulhat, hogy egy színházi szöveg nem tartalmaz semmiféle parlamentet, és szigorúan az egyik vagy a tolmács tevékenységére összpontosít. Ennek köze lehet a műfajhoz (pl. Mimiszínház), vagy egyszerűen a dramaturg szándékához. Például: munka Cselekedj szavak nélkül I Y Szavak nélkül járjon el IIírta Samuel Beckett).
Drámai szöveg felépítése
A cselekmény szempontjából a drámai szöveget a cselekményekből és jelenetekből álló szerkezet jellemzi. Lássuk:
törvény
A cselekmény koherens elbeszélő egység a cselekményen belül. Kezdését és végét általában a függöny felemelése és bezárása, vagy fények segítségével jelzik. Normális esetben egyik felvonásról a másikra fontos drámai változás következik be, amely a jelenet módosulásához vezethet. Egyes művek egyetlen felvonásból állhatnak.
Színhely
A jelenetek az egyes részek, amelyekre egy cselekmény fel van osztva. Minimális jelentésegységek, amelyek a festményekhez hasonlóan kiegészítik az egyes cselekedetek megértését.
Extralingvisztikai elemek használata
A színpadi reprezentáció elsődleges forrásának számító irodalmi erőforrás mellett a színház extralingvisztikai elemeket is jellegzetesen felhasznál, ami megkülönbözteti az elbeszélő irodalomtól.
Jelenet
A szcenográfia olyan elemek megtervezése, amelyek a festői teret jellemzik.
Kellékek
A kellékek mindazok a tárgyak, amelyeket a színészek az előadás során használnak.
Jellemzés: jelmez és smink
Minden játék szükségszerűen magában hordozza a karakterek jellemzését, amelyet jelmezek, frizurák és sminkek révén érnek el.
megvilágítás
A színházi megvilágítás elengedhetetlen ahhoz, hogy megteremtse a jelenethez és cselekedetekhez szükséges légkört és karaktert. A színházon belül van szelektív láthatóság, a forma, a fókusz, a hangulat (a jelenet érzelméhez igazított világítás), a kompozíció (esztétikai hatást keltő) kinyilatkoztatása.
Zene
A színházban a zene lehet mellékes, vagy a munka vezető része lehet, mint például a zenés színház vagy az opera esetében.
Csapatmunka
Miután elkészült a drámai szöveg, egy színdarab színre lépése egy csapat munkáját foglalja magában, amely a következőket foglalja magában:
- Színházigazgató: az a személy, aki felelős a darab koncepciójának irányításáért, a színészek irányításáért és az egész produkciós csapat megfogalmazásáért.
- A színészek: szakemberek, akik jellemzik a karaktereket.
- A produkciós csapat: produkciós asszisztensek, luminitos, hangmérnökök, zenészek, jelmeztervezők, díszlettervezők stb.
- Játék.
- Katarzis.
