Mi a kortárs filozófia:
A kortárs filozófia az A 19. század vége és a 20. század eleje között a mai napig kialakult filozófiai áramlatokat fedi le.
Ezeket az áramokat az jellemzi válaszok keresése társadalmi, politikai és gazdasági kérdések sorozatára.
A kortárs filozófiát nem szabad összekeverni a modern filozófiával, mivel ez a 19. század előtti szakaszban alakult ki, és ez megkülönbözteti a kortárs filozófiától, amelynek tanulmányozásának és elemzésének központi témája az emberi lény és az értelem.
A kortárs filozófia elődfilozófusai közül megemlíthetjük többek között Immanuel Kantot (német idealizmus), Aguste Comte-t (pozitivizmus), Karl Marxot és Friedrich Engels-t (dialektikus materializmus).
A kortárs filozófiának nevezett ebben az időszakban kialakult filozófiai áramlatok fontos történelmi események és azok társadalmi következményei közepette jelentek meg, amelyek között megemlíthető a két világháború.
Ennélfogva a kortárs filozófia nagy részben arra törekszik, hogy megválaszolja a társadalmi kérdésekre és az emberi lényeknek a közjó elérése érdekében végrehajtandó különféle kérdésekre vonatkozó különböző kérdéseket.
Valójában a kortárs filozófusok voltak felelősek filozófiai áramlataik intézményesítéséért, oly módon, hogy tanulmányaik mindenki számára elérhetőek legyenek fontosságuk és elemzésük elmélyítése érdekében.
Hasonlóképpen, a kortárs filozófiában két fő megközelítést ismernek el: az analitikai filozófiát és a kontinentális filozófiát, amelyekből más filozófiai ágak merülnek fel.
A kortárs filozófia fő áramlatai
Az alábbiakban bemutatjuk azokat az áramlatokat, amelyek a kortárs filozófia két fő megközelítéséből adódtak: elemző filozófia és kontinentális filozófia.
Analitikus filozófia
Az elemző filozófiát a 20. század elején dolgozták ki olyan munkák és elemzések után, amelyeket olyan prominens filozófusok végeztek, mint Bertrand Russell, George Edward Moore, Ludwig Wittgenstein, Karl Popper, Gottlob Frege, a Bécsi Kör különböző tagjai, Saul Kripke, Donald Többek között Davidson.
Ezen filozófusok nagy része az egyetemeken végezte munkáját, ezért széleskörű tudományos ismeretekkel rendelkeztek. Azonban korábban, a 18. és 19. században, sok filozófus az akadémia területén kívül hozta meg álláspontját.
Az analitikai filozófiát nagyrészt az angolszász filozófusok alkották meg, többek között az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon.
Ezt a filozófiai ágat az jellemezte, hogy főleg a nyelv és a tudás logikai fejlesztésen keresztüli elemzésére és annak igazolására összpontosított. Emiatt az analitikai filozófia a tudományos vizsgálatok végének bizonyult.
Hasonlóképpen, szemben áll az idealizmussal, a dialektikával és a kontinentális filozófia különböző álláspontjaival. Még szkeptikus a metafizikával kapcsolatban.
A 20. század folyamán új, az analitikai filozófiából származó filozófiai áramlatok jelentek meg, például:
- Logikai pozitivizmus: más néven logikai empirizmus a filozófia egyik ága, amely az emberi tapasztalatokat felelőssé teszi az ötletek és ismeretek kialakulásáért.
- Nyelvfilozófia: filozófia ága, amely a nyelvet tanulmányozza, különös tekintettel arra, hogy mi a jelentése, a nyelvhasználata és annak értelmezése.
- Elmefilozófia: filozófia ága, amely az elmét tanulmányozza és összefügg az ismeretelmélettel.
- Ismeretelmélet: filozófiai ág, amely a tudományos ismeretek módszereit és érvényességét tanulmányozza.
Kontinentális filozófia
A kontinentális filozófia filozófiai ágakból áll, amelyek ellentétben állnak az analitikai filozófiával, és amelyek a 19. és 20. század között alakultak ki kontinentális Európában.
A kontinentális filozófiát spekulatív jelleg jellemzi, elutasítja a szcientizmust, hiányzik az elemzés, és bizonyos mértékig Immanuel Kant posztulációival folytatódik.
Fő gondolkodói között szerepel többek között Edmund Husserl, Jean Paul Sartre, Martin Heidegger, Michael Foucault, Albert Camus, Jacques Derrida, Giles Deleuze, Theodor Adorno, Max Horkheimer, Claude Lévi-Strauss.
A kontinentális filozófiához tartozik néhány filozófiai ág:
- Fenomenológia: idealista filozófiai áramlat, amely tanulmányozza és leírja a tudat jelenségeit, ahogyan azokat megmutatják.
- Egzisztencializmus: filozófiai áramlat, amely az emberi lény alapvető problémáira ad választ.
- Strukturalizmus: filozófiai megközelítés, amely a nyelv, a kultúra és a társadalom elemzésére összpontosít.
- Hermeneutika: a filozófia azon ága, amely az emberi események megértésével foglalkozik, figyelembe véve az események kontextusát. Hans-Georg Gadamer filozófus szerint az igazság elméleteként is felfogható.
