Mi a görög filozófia:
A görög filozófia vagy a klasszikus filozófia az ókori Görögországban kialakult gondolkodási időszakot lefedi a klasszikus periódusától (Kr. E. 499 - 323) a hellén periódusig (Kr. E. 323 - 30).
A görög eredetű filozófia szót először Pitagorasz alkotta meg, és jelentése "bölcsesség szeretete" vagy "bölcsesség barátja".
És miért fontos a görög filozófia? Mert ez képezi a jelenlegi nyugati gondolkodás alapját.
A görög filozófia jellemzői
A görög filozófia az ókori görög civilizáció ie 499 és 323 közötti klasszikus periódusából származik.
Az első periódust kozmológiai vagy szociálist megelőző időszaknak nevezzük, és az racionális gondolkodás használatával jellemezhető A természettel kapcsolatos problémák megoldásához ez az értelem, a gondolat, a tudás és az érzékek felhasználását jelentette logók.
A görög filozófia második korszaka az ember problémáira összpontosít, ahol a szofisták és Szókratész eszméivel szembesülnek.
Az ezt az időszakot jellemző filozófiai vita a jó és a rossz fogalmak relativitásából vagy egyetemességéből áll.
Ebben az értelemben a szofisták szkeptikusak és relativisztikusak voltak, azt állítva, hogy például a jó és a gonosz az egyes emberek nézőpontjától függ. Másrészt Szókratész azt tanította, hogy ezek a fogalmak nem relatívak, hanem abszolútok, és hogy az igazsághoz kérdések és okfejtés folyik.
A klasszikus filozófia megalapozza a nyugati gondolkodás politikai és logikai diskurzusát, amelyet a retorika (szofisták) és a majeutika (Szókratész) jellemez.
A görög filozófia korszakai
A klasszikus filozófia általában 2 fő korszakra oszlik: a Szokratész előtti időszakra, valamint Szókratész és a szofisták időszakára.
Kozmológiai vagy szociálist megelőző időszak
Az első görög filozófusokat kozmológiának nevezik, mivel megkérdőjelezik a természet és a kozmosz rejtelmeit, amelyeket korábban mítoszok (görög mitológia) magyaráztak.
A görög filozófia e korai szakasza, más néven a Szokratész előtti filozófia, a Kr. E.
A fő cél az ősi, egyedi és egyetemes elv felkutatása volt, amelyből minden dolog létrejött, és amelyet ők hívtak boltív. Ez a keresés a tudás (logók), a racionális gondolkodás kezdetén keresztül történt.
A Szokratész előtti filozófia 2 nagy iskolára oszlik:
- monisztikus iskolák (Kr. E. 6. század): a legfontosabb képviselői Thales of Miletus, Anaximander, Anaximenes, Pythagoras, Ephesus Heraclitus, Xenophanes, Parmenides és Elea Zeno.
- pluralista iskolák (Kr. E. 5. század): amelyben kiemelkednek Empedocles, Anaxagoras, Leucippus és Democritus.
A szofisták és Szókratész időszaka
Az ókori Görögország klasszikus korszakának második felében megjelentek a szofisták és Szókratész (Kr. E. 470 - 399), Anaxagoras utóbbi tanítványa. Ezt az időszakot az intenzív viták jellemzik a tudás észleléséről, amelynek középpontjában inkább az ember áll, mint a természet.
A szofisták a retorika használatát tanítják meggyőzni és meggyőzni, mivel minden relatív és érvelésen múlik. Legkitűnőbb képviselői a következők voltak:
- Protagoras: kinek tulajdonítják az "ember minden mértéke" kifejezést. Periklész király tanácsadója volt, és úgy vélte, hogy mindennek társadalmilag hasznosnak kell lennie.
- Gorgias: azt állította, hogy minden hamis.
- Antisztének: Szókratész tanítványa, megalapítja a cinikus iskolát. A szinopi Diogenes tanára volt, aki egy kiemelkedő cinikus.
Másrészről Szókratész nem értett egyet a szofistákkal, és megerősítette, hogy az olyan fogalmak, mint a jó, a rossz és az igazságosság, abszolútak, egy „Szokratikus módszer” néven ismert folyamat révén jutottak el hozzájuk, amely 2 lépésből áll: az iróniából és a maieutikából.
Ez a folyamat elősegítené az ellentmondások feltárását és induktív érvelést generálna párbeszéd útján. Szókratész azt tanította, hogy a kérdések nélküli élet tudatlanság és erkölcs nélküli élet.
Szókratész tanítványai
A görög filozófia evolúciója Szókratész tanítványán: Platónon (Kr. E. 427–347) keresztül tanított. Platón Szókratész halála után, Kr. E. 387-ben talált rá. az Akadémia, intézmény, ahol Arisztotelészt képezik.
Plató úgy véli, hogy az egyetlen örök és változhatatlan dolog az eszmei világ, figyelembe véve 2 világ létét: az értelmes világ, az érzékek és az érthető, az ideák világa. Használd a "barlang mítoszát", hogy elmagyarázd, hogyan érzékeink megtévesztenek és elrejtik az igazságot. Ezt plátói idealizmusnak is nevezik.
A görög filozófia utolsó képviselője Platón tanítványa, Arisztotelész (Kr. E. 384 - 322). Kr. E. 343-tól Nagy Sándor tanára volt. és Kr. e. 353-ban. megalapítja a Líceumot. Arisztotelész abban különbözik Platóntól, hogy naturalisztikusabb gondolatokat épít be, és arra a következtetésre jut, hogy a tanuláshoz az érzékszervektől és a tapasztalattól függünk. Ezt intellektualizmusnak is nevezik.
Továbbá Arisztotelész találta ki a kifejezést eudaimonia ami boldogságot jelent, amelyet minden ember céljának tekintett.
Szókratész más tanítványai a görög filozófiában gondolkodási iskolákat alapítottak, amelyek szintén megerősítették, hogy az ember végső célja a boldogság elérése. Közülük megemlíthetjük:
- A cinikus iskola: Antisthenes alapította, megveti a társadalmi és anyagi konvenciókat. Harcolnak azért, hogy ne legyenek az örömök rabjai, és higgyenek a célok nélküli életben.
- A kerti iskola: az Epicurus alapította Kr. e. 306-ban megerősíti, hogy a boldogságot az aggodalmak hiánya, a halálfélelem nélkül és a körültekintés által vezérelt öröm érheti el.
- A sztoikus iskola: a citiói Zénó alapította és a cinikusok befolyásolták, megerősíti, hogy a boldogság a sors és a kötelesség elfogadása révén lelhető fel.
- A szkeptikus iskola: Pyrrho de Elist a sztoikusok befolyásolják, és megerősíti, hogy az igazság nem létezik, a boldogság pedig az ítéletektől való tartózkodásban található, az apátia az ideális.
