Mi a Soliloquy:
Szólamként a belső reflexió, amelynek segítségével valaki hangosan és zártkörűen fejezi ki gondolatait, érzéseit és érzelmeit. A szó mint olyan, latinból származik soliloquium.
A szólam mindenekelőtt a drámai művek forrása, amelyet erős szubjektív töltés jellemez, és lehetővé teszi számunkra, hogy hozzáférjünk egy szereplő legbelső gondolataihoz, hogy jobban megismerjük.
Egy monológ tehát a a parlament, amely egy karaktert elkülönít a többiektől, amelyben önmagával beszél, mint egyfajta párbeszéd önmagával. Ebben az értelemben a monológhoz kapcsolódó fogalomról van szó.
A szólam híres példája az Hamlet homonim munkájában William Shakespeare. Ebben a központi szereplő vesz egy koponyát, és megkérdezi magától: "Lenni vagy nem lenni, ez a kérdés."
Másrészt a szólam szónak lehet egy negatív töltés amikor arra utal olyan személy beszéde, aki nem enged másoknak beavatkozni. Például: "Az osztály ülése valójában a főnök szólása volt."
A zsolozsmának a pszichiátriában is a reflexiók, amelyeket a skizofrén pszichotikusok hangosan és egyedül tesznek, önmagukkal folytatott párbeszéd útján.
Zsolozsma és belső monológ
A monológ abban különbözik a belső monológustól, míg a monológ egy szereplő gondolatainak, érzéseinek vagy érzelmeinek hangos kimondása a hallgatóság vagy a közönség előtt, a belső monológ feltételezi a belső tudatáramlást, mivel minden kifejezés az elme területén marad. Ennélfogva a monológ alapvetően a színház erőforrása, míg a belső monológ inkább az elbeszélő műfajokra, például a regényre vagy a novellára jellemző.
