Mi a történelmi materializmus:
A történelmi materializmus Marx és Engels doktrínájára utal, miszerint a társadalom "szellemében" a felépítményben kifejezett változások a termelés gazdasági kapcsolataiból fakadnak, és nem fordítva.
Vagyis a történelmi materializmus a történelmi-kulturális változásokat az élet tárgyi viszonyainak és az osztályharcnak az eredményeként érzékeli. Ily módon szembeszáll a hegeli felfogással, amely szerint a történelmet a szellem határozza meg.
A történelmi materializmus alapjai Marx és Engels megközelítésében találhatók, bár a kifejezést George Plekhanov találta ki.
A történelmi materializmus szempontjából a társadalmi átalakulásokat két lényeges tényező határolja el: a termelési módok és az osztályharc, nem pedig az eszmék.
Ebből a szempontból a történelem kimenetele a társadalom gazdasági aktivitásától függ. Ez azt jelenti, hogy a termelési módok határozzák meg a terméket, vagyis feltételezik a politikai, társadalmi és szellemi folyamatokat.
A történelmi materializmus szempontjából a politikai-gazdasági szervezeti rendszerek, mint például a kapitalizmus, nem engedelmeskednek a természetes evolúciónak, hanem inkább egy történelmi-társadalmi konstrukciónak, ezért megkérdőjelezhetők és más modellekbe terelhetők.
Ebben meghatározó tényező lesz a termelési eszközök osztálytudata és ellenőrzése, mint erőforrás a kialakult rend megkérdőjelezésére és leküzdésére.
Ekkor érthető, hogy a történelmi materializmus ellentmond mind a társadalmi különbségeket honosító gondolatmodelleknek, amelyeket "polgári ideológiáknak" neveznek, mind az elvont szocializmusnak.
Lásd még:
- Marxizmus.
- Osztályharc.
A történelmi materializmus jellemzői
- Értse meg a gazdaságot, mint a társadalomtörténet alapját.
- Annak az elvnek a része, hogy a társadalom ideológiáját, értékeit és kultúráját a termelési modell határozza meg.
- Értsd meg, hogy a társadalmi-gazdasági változások nem az egyéni elhatározástól függenek.
- A társadalmak történeti átalakulása a termelési erők következménye.
A történelmi materializmus elemei
A történelmi materializmus a társadalmak evolúcióját a következő elemekből vizsgálja:
- A szerkezet, amely a termelő erőkből, a termelés módjaiból és viszonyaiból áll.
- A felépítmény, amely a társadalmi szellemet kifejező jogi és ideológiai szabályozások intézményeiből és testéből áll: állam, vallás, művészeti-kulturális apparátus, törvények stb.
E két szektor viszonyából történeti átalakulások történnek, amelyeket az osztályharcban rejlő feszültség hajt.
