Az a mondás, amely "Aki nem hallgat a tanácsra, nem öregszik", először erre figyelmeztet az a személy, akinek nincs alázata, hogy valaki tanácsát értelmesnek tartsa, ki van téve céljának kudarcának, függetlenül a hatályától. Másodszor azt tanítja, hogy bölcs dolog tudni, hogyan kell hallgatni, és ez garantálja az élet jó fejlődését. Vannak olyan változatai a mondásnak, mint például: "Aki nem hall tanácsot, az nem öregszik".
Figyelmeztetésként szolgál azok számára, akik arrogánsak vagy nem érdeklik mások tanácsai. Ezért általában a tanácsadás után, és ritkábban történik meg. A tanácsadó megérti, hogy az illető a saját javai ellen cselekszik, és képes megjósolni, hogy viselkedése nem hoz jó eredményeket. Ezért látva, hogy a tanácsadó makacssága arra készteti, hogy gondolkodjon a jövőjén.
Számos pozitív érték gyűlt össze ebben a mondásban. Először is, a mondás értékeli a tanácsadó tapasztalatait, aki már átélt hasonló helyzeteket, és legyőzte azokat, vagy tanult belőlük.
Egy másik érték, amelyet megpróbál elősegíteni, az az alázat, amely abban nyilvánul meg, hogy hajlandó meghallgatni, értékelni a kapott tanácsokat és szükség esetén átültetni azokat a gyakorlatba. Végül a mondás ezzel a bölcsesség alapelveit építi fel, amelyek szimbolikus képe az öregség, az „öregedés”.
Emlékeznünk kell arra, hogy az ókorban az idős embereket bölcsnek tekintették, mivel az átlagos élettartam nagyon rövid volt. Úgy gondolták, hogy az öreg emberré válás annak a jele, hogy tudta, hogyan kell élni, mind a felhalmozott tapasztalatok, mind a szellemi és a testi szempontok szerint.
Így a mondás nemcsak az élet meghosszabbításának és a siker megszerzésének irányába mutat, hanem szimbolikus kép is, amely csak hallgatással lehet bölcs. A bölcsesség tehát egyesíti a mondásban rejlő elemeket: az alázat és a hallgatásra való hajlandóság.
Lásd még: Senki sem tart előadásokat valaki más fejéről.
