Mik az aminosavak:
Az aminosavak a létfontosságú fehérjék alapját képező monomerek testünk megfelelő működéséhez.
Az aminosavak egy aminocsoportból (NH2), amely egy bázikus gyök, és egy karboxilcsoport (COOH), amely egy savcsoport. Az élőlények fehérjéi a test számára fontos 20 aminosav kombinációjából állnak.
2 aminosav egyesülése az első aminosav karboxilcsoportjának szénatomja és a második aminosav aminocsoportjának nitrogénje közötti peptidkötésnek köszönhető. Ez a megkötés felszabadítja a víz molekuláját és kialakítja az úgynevezett peptidet.
2 vagy több peptid ligálását polipeptidnek nevezzük, és viszont egy vagy több polipeptidlánc kapcsolódik egy bizonyos aminosav-szekvenciához és háromdimenziós struktúrához, amely funkcionális és érett fehérjét alkot. Szerkezetüktől függően az aminosavak L és D formákra differenciálhatók.
Az aminosavak szerkezete
Az aminosavak általában egy szénből, egy karboxilcsoportból (COOH), egy aminocsoportból (NH2), hidrogénatom és egy oldalláncnak vagy R csoportnak nevezett funkcionális csoport.
Ebben az értelemben a karboxilcsoport ugyanazon szén (központi atom), ún alfa-szénatom. Ez a szén kapcsolódik egy hidrogénhez és egy R-csoporthoz, amely meghatározza az aminosav kémiai viselkedését.
Biológiai szinten tehát annak a 20 aminosavnak, amelynek kombinációiból fehérjék képződnek, különböző oldalláncai vannak. A legegyszerűbb oldallánc az, amely a glicin aminosavat alkotja, amelynek R csoportja csak egy hidrogénmolekulából áll.
A fehérjék riboszómákon történő szintéziséhez szükséges aminosavak sorrendjét és típusát a messenger RNS-ben (mRNS vagy mRNS) található információk határozzák meg.
Ebben az értelemben az aminosavak nélkülözhetetlen elemek azoknak a polipeptidláncoknak (jövőbeni fehérjék) létrehozásához, amelyeket a riboszómák az mRNS és a transzfer RNS (tRNS) közötti munkában fordítanak le.
Az aminosavak típusai
Nagyszámú aminosav létezik, körülbelül 250 aminosav, amely nem része a fehérjéknek, és 20 aminosav, amely fehérjéket alkot, más néven alfa-aminosavak.
A fehérjéket alkotó 20 aminosavat a következők szerint osztályozzák:
- az oldallánc vagy az R csoport típusa (semleges szénhidrogének, sav vagy bázis),
- - kémiai viselkedése (savas, bázikus, poláros vagy nem poláros), és
- függetlenül attól, hogy az emberi test szintetizálja-e (nélkülözhetetlen vagy nem lényeges).
Besorolásukon túlmenően minden aminosav fontos az emberi test számára és a jó egészség fenntartása érdekében.
Esszenciális aminosavak
Az esszenciális aminosavak azok, amelyeket az emberi test nem képes előállítani, és táplálékkal nyerik őket. A 20 aminosav közül 10 az esszenciális, ezek közül: leucin, lizin, metionin, izoleucin, hisztidin, arginin, fenilalanin, treonin, valin és triptofán.
Nem esszenciális aminosavak
10 nem esszenciális aminosav létezik, amelyeket a szervezet szintetizálhat. Nagy jelentőségűek, mert a test megfelelő működéséhez szükséges fehérjéket állítják elő. A nem esszenciális aminosavak a következők: glicin, alanin, prolin, szerin, cisztein, glutamin, aszparaginsav, glutaminsav, aszparagin és tirozin.
A 20 aminosav
Alfa-aminosavaknak nevezzük azt a 20 aminosavat, amelyek kombinációi alkotják organizmusaink megfelelő biokémiai működéséhez szükséges fehérjéket.
Az alábbiakban felsoroljuk a 20 alfa-aminosavat, besorolásukkal, az oldallánc vagy az R-csoport típusa (szénhidrogének, semleges, sav vagy bázis), kémiai viselkedésük (savas, bázikus, poláros vagy nem poláros), illetve szintetizálásuk szerint vagy nem az emberi test által (nélkülözhetetlen vagy lényegtelen).
Az aminosavak funkciója
Az aminosavak különböző funkciókat látnak el, amelyek a test létfontosságú anyagcsere-folyamatának szempontjából alapvetőek, mivel ezek alkotják a fehérjék alapját.
Ebben az értelemben az aminosavak a fehérjék számos funkciójában osztoznak, például enzimatikusak és hormonálisak. Legfontosabb funkciói:
- Tápanyagok szállítása.
- A test szöveteinek helyreállítása vagy növekedése.
- Tápanyagok, például víz, fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok, szénhidrátok és zsírok tárolása.
- Energiát tudnak biztosítani.
- Fenntartja a savak egyensúlyát a testben.
- Lehetővé teszi az izmok összehúzódását.
- Lehetővé teszi a szervek és mirigyek megfelelő fejlődését és működését.
- Beavatkoznak a szövetek, a bőr és a csontok helyreállításába, valamint a sebek gyógyulásába.
