Melyek a jog általános elvei?
A jog általános elvei egy olyan állítássorozat, amely tájékoztat a jogi normák működéséről. Egy ország jogrendszerének részei, bár kifejezetten nem szerepelnek az alkotmányban vagy a törvényekben.
A jog általános elvei három alapgondolatból származnak, amelyet Ulpiano a jogtudós vetett fel a Kr. U tria iuris praecepta, vagy a Törvény három előírása. Ezek az elvek: élj őszintén (Őszintén fogok élni), ne ártson másoknak (neminem laedere), és mindegyiknek megadja a sajátját (suum cuique tribuere), amely az ügyletek megállapodás szerinti teljesítésére utal.
A jog általános elveinek feladata, hogy leírják a jogrendszer működését mind az azt fenntartó értékekben, mind a technikai szempontokban. Ezeket új szabványok létrehozására vagy referenciakeret létrehozására használják, amikor a jelenlegi szabványok értelmezésére van szükség.
Például a mexikói jogrendszer nem tartalmaz hivatalos jogelvek hivatalos felsorolását, de azokat bizonyos esetekben alkalmazzák, amennyiben nem ellentmondanak a törvény által leírtaknak.
Fontos kiemelni, hogy az alapvető előírások az egyes országok és ágazatok törvényeitől (polgári, büntetőjogi, nemzetközi, munkajog stb.) Függően változnak.
Melyek a jog általános elvei?
A közérdek elve (res publica)
Általános elv arra utal, hogy minden jogi aktusnak a társadalom, és nem az állam vagy annak egy része javát kell szemlélnie. Ez azt jelenti, hogy a kollektív érdekek felülmúlják az egyéni jogokat, a közjogok pedig a magánjogokat.
Például, ha egy állam megvizsgálja az alkotmány egy cikkének megváltoztatásának lehetőségét, akkor ennek a változásnak a kormányzott javára kell szolgálnia, nem pedig egy politikai szektor javára.
A megfelelő cselekmények elve (non venire contra factum proprium)
Ez az elv megállapítja, hogy nem lehet visszavonni egy korábban tett cselekményt csak saját érdekében. Például a szerződés aláírása után nem lehet jogsértést követelni, mert a záradékok nem kedvezőek. Feltételezzük, hogy a személy a szerződés aláírásakor ismerte a megállapodás következményeit, így most nem léphet saját cselekedete ellen.
Az akarat autonómiájának elve
Az a szabadság, hogy a természetes vagy jogi személyeknek szerződéseket kell kötniük azzal, akivel csak akarnak, amennyiben a feltételekben mindkét fél megállapodik és nem ellentétesek a törvényekkel.
Például, ha egy személy kiadó lakást keres, akkor él az akarat autonómiájával, amikor eldönti, hol szeretne lakni, és egyetért a bérleti szerződés feltételeivel (fizetendő összeg, fizetési eszköz, bérleti idő, speciális záradékok) stb.).
A jóhiszeműség elve (jóhiszemű)
Arra a feltételezésre utal, hogy a kérdésben érintett felek becsületesen járnak el. A polgári jogban ez különösen a vagyonszerzés eseteire vonatkozik.
Például az ember vásárol egy fából készült széket egy weboldalon, de amit kap, az egy barnára festett műanyag szék. Ebben az esetben feltételezhető, hogy a vevő jóhiszeműen járt el, mert tranzakciót hajtott végre azzal a gondolattal, hogy megkapja az elvártakat.
Ehelyett az eladó rosszhiszeműen járt el, tudva, hogy a vevő nem ezt kérte. Ez a magatartás büntetést von maga után, ha a vevő panaszt tesz.
A törvény előtti egyenlőség elve
Ez egy olyan polgári jogi alapelv, amely megállapítja, hogy a törvény előtt minden embert egyformán kell kezelni, nem, faj, nemzetiség, társadalmi helyzet stb. Megkülönböztetése nélkül. Ez az elv viszont az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában előirányzott egyenlőséghez való jogon alapul.
Például a nők és férfiak egyenlősége a házasságban, vagy az állampolgárok egyenlősége a jogaik gyakorlásában és a kötelezettségek teljesítésében.
Az ok nélküli gazdagodás tilalmának elve
Ez egy olyan elv, amely megállapítja, hogy az egyik fél nem gazdagíthatja vagy növelheti házasságát a másik elszegényedésének rovására, anélkül, hogy ezt megalapozná.
Például az ember nem válhat háztulajdonossá, ha azt az ingatlan tulajdonosokkal szembeni átverés után bitorolta, támadta meg vagy szerezte meg.
A polgári jogi felelősség elve
A polgári jogban a felelősség általános elv, amelyre akkor hivatkoznak, amikor az egyik félnek helyre kell hoznia a másiknak okozott kárt. Kétféle lehet:
- Szerződéses: amikor a kárt szerződés vagy megállapodás megszegése okozza. Például azzal, hogy nem fizet jelzálog fizetést.
- Szerződésen kívüli: amikor a kár a szerződés hatályán kívül esik. Például olyan személy, aki elgázol egy másikat autójával.
A bizonyítási teher és az ártatlanság vélelmének elvei (teher probandi)
Ezen általános elv szerint az ember nem büntethető, ha bűnösségét nem bizonyították (bizonyítási teher). Ugyanebből az elvből következik az ártatlanság vélelme, amely az igazságszolgáltatásra ruházza a vádlott bűnösségének bizonyításának felelősségét.
Amíg a bűnösség nem bizonyított, a vádlottat ártatlannak vélik.
Például egy rablási ügyben a vádlottat ártatlannak tekintik, amíg az ügyészség vagy más szankcionáló szerv be nem tudja bizonyítani, hogy valóban bűncselekmény történt.
A törvényesség elve (nullum bűnözés, nulla poena sine praevia lege)
Ez az elv azt jelenti, hogy valakit nem lehet megbüntetni, kivéve, ha magatartását az adott országban hatályos törvények szerint bűncselekménynek tekintik.
Például, ha a szomszéd idegesítő zajt generál, a szomszédok bejelenthetik, de ha ez a viselkedés nem minősül bűncselekménynek, a hatóságok nem tehetnek semmit ez ellen.
A tipicitás elve
A büntetőjog ezen általános elve azt jelenti, hogy egy cselekmény bűncselekménynek tekinthető, meg kell felelnie a törvényekben korábban leírt tipikus vagy jellegzetes elemeknek.
Például, ha egy személyt lopással vádolnak, a jogi szerveknek bizonyítaniuk kell, hogy ez a tény megfelel az adott ország jogában megállapított összes jellemzőnek ahhoz, hogy bűncselekménynek minősüljön. Ha a tipikus elemek bármelyike hiányzik, az illető nem büntethető.
A minimális beavatkozás elve
Ez az általános elv megállapítja, hogy a büntetőjogot csak végső esetben szabad alkalmazni, ha más esetek már kimerültek.
Például, ha probléma áll fenn a szomszédok között, akkor először békebíróhoz vagy más típusú nem bűnügyi szervhez kell fordulni, mielőtt panaszt nyújtana be az illetékes hatóságokhoz.
Törvény elve
Ez az általános elv azt jelenti, hogy az embert csak azért büntethetik, amiért cselekszik (cselekedeteiért), nem pedig azért, amiért van. A törvények a viselkedés rendjére vagy szankcionálására vonatkoznak, nem pedig a létezés módjára vagy a személyiségre.
Például, ha egy agresszív személy eltalál valakit, akkor az elkövetett bűncselekmény miatt büntetést kap, nem pedig a létmódja miatt.
A jogi haszon elve
Ez az elv megállapítja, hogy a magatartást csak akkor lehet büntetni, ha egy jogi eszközt megsértettek vagy veszélyeztetettek. A jogi eszköz olyan tárgyi vagy immateriális eszköz, amelyet törvény véd, például a magántulajdon, az élet, az egészségügy vagy az oktatáshoz való jog.
Például a földterületek behatolása veszélyeztet egy jogi eszközt, amely az érintett személy magántulajdona. Ha egy terhes nőtől megtagadják az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, akkor veszélybe sodorja életét és csecsemőjét, ami legális eszköznek minősül.
A hatalommegosztás elve
A közigazgatási jogra alkalmazott általános elv, amely a közhatalom azon kötelezettségére utal, hogy sajátos funkciókkal és korlátokkal rendelkező hatáskörökre osztja fel magát. Ez garantálja az egyensúlyt az állam hatalomgyakorlásában.
Például sok demokratikus államban a hatalom törvényhozásra oszlik (amely jóváhagyja vagy hatályon kívül helyezi a törvényeket); végrehajtó (amely végrehajtja a törvényeket) és bírósági (biztosítja a megfelelést).
Az erkölcs elve
Ez az általános elv megállapítja, hogy a jog világát olyan erkölcsi kereteknek kell irányítaniuk, amelyek nem kerülhetők el. Ennek az elvnek a kifejezése egy olyan normakészlet létrehozását igényli, amely mind a jogrendszer működését, mind a tisztviselők viselkedését szabályozza.
Az erkölcs elvének példája az ügyvédek szakmai magatartási kódexe, amelyet feladataik, jogaik és funkcióik meghatározására hoztak létre.
Lásd még:
- Alkotmányos elvek
- Római jog
- Bűnügyi törvény
- Polgári jog
- Jogi
- Jogforrások
